Fekete barátnőm lovagol rajtam

Ahogy feküdtem a kanapén, ébenfekete szépségem mohón terpeszbe állt, sötét bőre csillogott a félhomály alatt. Nedves középpontja könnyedén siklott a faszomra, szakértő kezei ritmusunkat irányították. Vad elhagyatottsággal ugrált rajtam, nyögései visszhangoztak a szobában, ahogy keményen lovagolt rajtam. Szűk ölelése tökéletes illeszkedés volt, az extázis szélére sodort. A látvány, ahogy fölém hullámzott érzéki formája, tüzes szemeiben tükröződött elégedettsége. Irányított, diktálta a tempót, ahogy rám rogyott. Ügyes manőverezése a közös történelm tanúságául szolgált, minden mozdulata szimfónia volt a mámortól. A szobája tele volt a zamatosan hangzó gyönyörrel, a kétértelmű sikolyaink hangjai zúak voltak, és a testéhez ért a kettősségtől tocsogó skossággal, a szenvedélytől telve élvezett el.