Juan Davids szobatársat, egy kolumbiai zsákmányt mutatnak be nekem

A kolumbiai csizmában mindig is volt valami, és Juans haveromnak pont az a legjobbja. Amikor besétáltam hozzájuk, ő ott volt, teljesen egyedül, íveit egy feszes ruha kiemelte, amiből keveset hagyott a fantáziának. Nem bírtam ellenállni a késztetésnek, hogy közel kerüljek, és nemsokára forró ölelésbe voltunk zárva. Az ajkai olyan édesek voltak, ahogy elképzeltem, és a teste, még inkább. Egy gyors sztriptíz után mohón kínálta fel a hátsó ajtaját egy mély, kemény baszásra. A látvány, hogy csordultig megtelt, elég volt ahhoz, hogy átküldjön a szélén, és elég hamar, én is feltöltöttem a forró adagommal. Kolumbia íze volt, amit nemsoká elfelejtek bármikor.